Mentás málna

 Kisebb csalódás számomra a Futni mentem film, pedig a sors meg akart menteni tőle. Ugyanis én kürölbelül három embernél is bepróbálkoztam, hogy menjünk, nézzük meg együtt a moziban, és próbálkoztam mindenféle nyomásgyakorlással, mint hogy vásárolunk utána, vagy hogy eszünk a cukrászdában egy jó szilvalekváros gőzgombócot, vagy hogy ellátogatunk a kedvenc nápolyi pizzázónkba, de nem, senki nem állt kötélnek, mert hogy tél van, meg hideg, meg uhh... Felkerült a film a netflixre, és azon kaptam magamat, hogy unom. Erőltetettnek érzem a poénokat, és úgy általában nem gondolom, hogy botrányosan rossz film lenne, csak épp nem arról szól, amiről azt hittem, hogy szólni fog.  Úgy értem, a futásról.  Meg hogy a futás által megváltozik valaki élete, rájön pár fontos dologra, szenved egy sort - és nem csak poénból-, de aztán jó lesz, és valahogy arra gondoltam, hogy egy teljesen elhidegült család egymásra találásáról fog szólni.  Én naivan azt hittem, hogy motiválni fog a film...

 Belpolitika, külpolitika, mindenféle hírek.  Még jó, hogy itt a tavasz.  És elmúlt ugyan a karácsony, de sokszor menekülök ebbe a dalba.  Azt hiszem, ezért is olvasok most fantasyt.  Oda korcsolyázok, ahol tündérek harcolnak gonosz, megalomán nagyurakkal, és nyernek.  A regények legvégén mindig győz a jó. Na jó, legtöbbször. Általában.