Hogy vagytok?
Gondoltam újra indítom ezt a netes naplót, mielőtt széttrollkodom a könyvesblogot. Egyébként most írom le először életemben a troll szót. Biztos, hogy két l? ( Vagy esetleg az l-t úgy kell írni, hogy ellll, fonetikusan? ) Mindegy, valószínűleg senki nem olvas majd. De kell egy hely, ahová csak úgy írhatok, ahol önmagam lehetek. Már nem úgy értve, hogy csak magam. Hanem, tudjátok... Ahol nem kell megjátszanom magam.
Mennyi elszólás, rögtön az első bekezdésben! De tudjátok, én folyton elszabotáltam magam. Nem kellett troll, mert én magam húztam be a kéziféket sokszor, amikor valami túl jól ment. Így volt ez a könyvesbloggal is, és más dolgokkal.
És igen, emlékszem épp a Városligetben ültem a fűben, és egy pomerániai törpe spitz találkozót néztem a domb tetején - volt vagy negyven-ötven kutya ott - , amikor rájöttem, hogy az önmagam lenni, nekem egyet jelent azzal, hogy egyedül vagyok. És ez irtó szomorú dolog.
Annyira leblokkolt ez a felfedezés, hogy azóta sem nyúltam hozzá, nem írtam ki magamból, nem oldottam, nem beszéltem ki, nem meditáltam. Elástam. Vagy inkább szélnek eresztettem pár jól fésült, a járókelőket játékosan megkergető törpe spitzzel.
De most hogy ezt leírom, szomorúságot érzek. Talán kicsit sajnálom magam. Fura, de jó érzés. Ezt sem engedtem meg túl sokszor.
Önmagamnak lenni... Szóval mostanában gyakorlom. Mások között is. Nemcsak itt. Vagy ott, ahol biztonságban érzem magam, hanem mindenütt. Önmagamnak lenni, és nem egyedül, anélkül, hogy szabotálnám magam.
Valahol itt tartok.
Most pedig tovább lépek, tücsökhegedűt hallgatni a szúnyogos fák alatt.
Hasonló nyári idillt kívánok mindenkinek.
De jó, hogy újra írsz és ilyen formában! Folyamatosan vártam, hogy legyen valami új bejegyzés. Tökéletesen értem és megértem a gondolataidat. Én most jutottam el arra a pontra (mindjárt 40 évesen), hogy ez vagyok én. Igen, szeretek egyedül lenni. Nehezemre esik semmitmondó dolgokról beszélni, csak, hogy beszélgessünk. Akkor inkább gondolkozom magamban, olvasok egy könyvet, vagy csak engedem a fantáziámat. És ez így jó. Pont a hétvégén fogalmaztam meg, hogy mennyire jellemző ez az egész társadalomra: Moziban voltál? Az jó. Külföldön nyaraltál? Az jó. (persze erre csak ez az egy válasz lehetséges, hiszen nem is érdekes a valódi tartalom) Otthon ültél egyedül? Szegény... Miért vagy ennyire antiszociális? (Miközben a legnagyobb nyugalom volt és teljesen éreztem, ahogy kisimul minden és csak jó bármit tenni (kicsit szöszölni a házimunkával, olvasni, magammal lenni). És sokat jelentene, ha ezt mások is el tudnák fogadni, hogy ez is egy út. Annyira PC minden, egy ilyet felvállalni mégis nagy bátorság, mert csak értetlenséggel találkozik.
VálaszTörlésMit csináltál hétvégén? Jaaa, nem voltál sehol? Lesajnáló tekintet :D, én meg bólogatok, és alig várom, hogy megint hétvége legyen, amikor nem csinálok majd megint semmit :D.
TörlésHát igen...
Örülök,hogy itt vagy!
ó, de jó, írsz.:)
VálaszTörlésez a kibeszélés annyi gondolatot elindít bennem. lehet, kibeszélem majd.
Ezen jót nevettem, hajrá :)
Törlés